Vágjunk is bele. Már gyerekkoromban csodáltam a bankrendszer működését. Tetszett, hogy a bankrendszer milyen alacsony költséggel teszi lehetővé, hogy egyik bankfiókban befizessek pénzt a számlámra, majd ezt a pénzt bankkártyával akár az ország másik részében vegyem fel. Vagy lehetővé teszi például azt is, hogy átutaljam a pénzem valaki másnak a számlájára, bár ennél még olcsóbb (sőt, általában ingyenes) megoldás, ha közvetlenül az ő számlájára fizetek be készpénzt. Gyakran ment a TV-ben az OTP Junior reklámja, ami akkor még 14 éves kortól tette lehetővé bankszámla nyitását. Végül csak 17 évesen jött el az a pillanat, amikor megnyitottam első bankszámlámat, 2000. december 29-én az OTP Bank Westend City Centerben található fiókjában. Mint kiderült, az a fiók nem számlavezető fiók, így a Nyugati téri fiók lett a számlavezetőm, itt vehettem át pár nappal később, de már új évezredben az első bankkártyámat, mellyel rögtön egy készpénzbefizetést hajtottam végre a fióknál található ATM-nél. Az OTP Banknak ugyanis van egy ilyen hasznos szolgáltatása is, amit eddig kevés bank követett, hogy befizetni is lehet egyes ATM-jeinél, igaz, nem maga az ATM végzi a bankjegyek ellenőrzését, hanem egy borítékba kell betenni, és csak a következő banki napon reggel ellenőrzik, és írják jóvá a számlán a befizetett összeget, így addig nem férünk hozzá a pénzünkhöz, kamatozni viszont a befizetés napjától kamatozik. Igaz, hogy a folyószámla kamatok röhejesen alacsonyak, de mégis egy csodálatra méltó dolognak tartottam, hogy ha például péntek este befizetek egy automatába pénzt, akkor 3 nappal hosszabb ideig kamatozik, mint ha hétfő reggel a fiók pénztárában tenném meg ugyanezt, annak ellenére, hogy a bank így is, úgy is csak hétfőtől tudja használni azt a pénzt.
Akkor még úgy véltem, hogy a bankok fő feladata, hogy a készpénzt kezeljék, például gyakran tértem be az OTP Bank fiókjába címletváltási igényekkel, mert az volt a mániám, hogy minden címletű érméből azonos darabszámúval rendelkezzem. A legérdekesebb történet az OTP Bankkal kapcsolatban azonban a csonka 5000 lírás bankjegy esete volt. Történt ugyanis, hogy 2001 szeptemberében Olaszországban jártunk osztálykiránduláson, és az egyik osztálytársam egy pénzváltónál váltott lírát, és nem figyelt oda, kapott egy olyan 5000 lírás bankjegyet is, aminek kb. a negyede hiányzott. 2002 januárjában, miután hosszasan győzködtem ezt az osztálytársamat, hogy mivel több, mint 50%-a megvan a bankjegynek, még igenis be lehet váltani, még ha 50%-os áron is, rám bízta, azzal, hogy ha kapok érte még valamennyit az jó, de ha nem, az se baj. Kicsit bonyolította a helyzetet, hogy időközben 2002. január 1-jén megjelent az euró is, azonban Olaszországban (ellentétben Németországgal) két hónapig párhuzamosan volt forgalomban az euró és az olasz líra, tehát 2002. február 28-ig még forgalomban volt az 5000 lírás bankjegy is. Az OTP Bank hirdetménye szerint pedig a csonka valuta bankjegyeket (amennyiben a bankjegy egybefüggő része a teljes méretének 51-90 %-a) a címletérték 50 %-án váltják. Ezzel a tudattal mentem be az OTP Bank szentendrei fiókjába, ahol azonban az ügyintéző elutasított, azzal, hogy menjek egy nagyobb bankfiókba. Megpróbálkoztam még az útba eső Budapest Bankban is, de ott is elutasítottak. Azonban nem adtam fel, mivel az OTP Bank hirdetménye egyértelműen tartalmazta az előbb már említett díjtételt, kinyomtattam ezt a hirdetményt, és következő alkalommal ezzel együtt mentem vissza. Ugyanahhoz az ügyintézőhöz kerültem, de ismét csak elutasított, hiába mutattam neki, hogy itt van a hirdetményben, hogy 50%-os árfolyamon elfogadják a csonka bankjegyeket, ha az egybefüggő rész a teljes méret 51-90%-a, márpedig szemmel láthatóan meghaladta az 51%-ot az egybefüggő rész, kb. 75% lehetett. Úgyhogy ezt követően írtam egy e-mailt az OTP Banknak, melyben megkérdeztem, hogy mégis melyik fiókjukban érvényesek a hirdetményeik, mert a szentendrei fiókban nem akarták elfogadni a csonka 5000 lírás bankjegyemet, pedig meghaladja az 51%-ot az egybefüggő rész. Beletelt némi időbe, mire válaszoltak, és a válasz alatt látható volt, hogy kb. 8-an küldték tovább, mire eljutott ahhoz, aki válaszolt, aki megírta, hogy természetesen minden fiókjukban érvényesek a hirdetmények (jelen esetben azzal a korlátozással, hogy a valutaváltással is foglalkozó fiókokban), úgyhogy menjek vissza a szentendrei fiókba, el fogják fogadni a csonka 5000 lírás bankjegyet. Vissza is mentem, és (igaz, hogy legalább fél óra várakoztatás és fiókvezetői jóváhagyás után) tényleg elfogadták, a vételi árfolyammal számolva, és az 50% levonása után kaptam 303 Ft-ot az 5000 lírás bankjegyért. Úgyhogy ezzel meggyőződtem róla, hogy a bankban mindig nekem van igazam, akkor is, ha az ügyintéző mást mond. Az osztálytársammal pedig feleztünk a pénzen, adtam neki is 151 Ft-ot, megtartottam én is 151 Ft-ot, azonban mivel az 50 filléres érme már nem volt forgalomban, felmerült a kérdés, mit csináljunk a maradék 1 Ft-tal. Én, mint bankokat szerető ember, mi mást is csinálhatnék, mint hogy befizetem a bankszámlámra. Különösen azért, mivel azt is tartalmazta az OTP hirdetménye, hogy „Készpénzbefizetés: díjmentes, legkisebb befizethető összeg: 1 Ft”. Ezt nekem feltétlenül ki kell próbálni. Tehát egyik borús, esős délután ismét bementem a szentendrei OTP fiókba, és ismét ugyanahhoz az ügyintézőhöz kerültem, aki kétszer elutasította az 5000 lírás bankjegy elfogadását, most azonban szó nélkül végrehajtotta az 1 Ft-os befizetést. (Mellesleg 6 évvel később, 2008. február 29-én, a CIB szentendrei fiókjában ismét ezzel az ügyintézővel találkoztam, amikor 82 Ft-ot fizettem be a számlámra 1 és 2 Ft-os érmékkel, ugyanis ez volt az utolsó nap, hogy ezek az érmék forgalomban voltak.)
Aztán, mivel időközben betöltöttem a 18. évemet is, és kicsit több lehetőség nyílt bankszámlanyitásra, kicsit jobban szétnéztem, hogy milyen lehetőségek vannak, így 2002. március 27-én megnyitottam a számlámat az Inter-Európa Banknál, de ez már egy másik történet lesz.
Az OTP-vel a kapcsolatom 2002. augusztus 6-án szakadt meg, amikor lejárt az utolsó lekötött betétem. Bár amiatt is leveleztem az OTP-vel, hogy megtudjam, a lekötött betét a lejárat napján mikor kerül jóváírásra a számlán, erre nem kaptam pontos választ. De úgy emlékszem, hogy valamikor reggel 6:40 körül néztem rá a számlámra HáziB@nkon keresztül (akkor még így hívták az OTP internetes szolgáltatását, amiből később OTPdirekt lett), és már rajta volt az összeg, így azt átutaltam az Inter-Európás számlámra, és még aznap befáradtam a Nyugati téri OTP Bankba, ahol megszüntettem a számlámat.
